Pániknapló

Minden amit a pánikbetegségről tudni érdemes.

Pánikbetegség

A pánikbetegség spontán kialakuló (tehát nem valamilyen fenyegető eseményhez kötődő), rohamokban jelentkező, intenzív szorongásos állapotokat jelent. Társulhat hozzá agorafóbia, vagyis félelem az egyedülléttől, illetve az olyan helyzetektől, helyektől, ahonnan nehéz elmenekülni, vagy nem lehet segítséget kérni (tömeg, zárt tér, busz stb.).
A beteg folytonos szorongásban él, retteg a rohamok megjelenésétől, kerüli azokat a helyeket, helyzeteket, ahol a pánikroham érte, a rohamok ennek ellenére ismétlődnek. A pánikbetegség testi és pszichés szövődményeket egyaránt okozhat. A rohamok idején tapasztalható vérnyomás-emelkedés magas vérnyomás kialakulására hajlamosít. A pánikbetegek körében magasabb más pszichiátriai betegségek (például a depresszió) kialakulásának esélye, gyakoribbak az öngyilkossági gondolatok, kísérletek.


Tapasztalati jellemzők:

Agorafóbia megjelenése: Buszon,tömegközlekedésen,autóban,áruházban,boltban, emberkerülés, szociális fóbia. stb..

Pánikroham tünetei:

- Félelem érzet valami miatt (utazás,nem kívánatos személy és a fennt említett dolgok.)
- Hányinger ( hasi szórító érzés, torok szorító érzés, erős hányinger.)
- Végtagok zsibbadása (leggyakrabban a kéz, ritkább esetben a láb is.)
- Remegés ( általában ez gyenge.)
- Verejtékezés
- Ritkábban ájulásérzet esetleg ájulás.


Általános közérzet:

- Jelentős közérzeti romlás
- Rosszkedv, általános zárkózottság
- Étkezési nehézségek (hányinger rosszullét)
- Félelem mindentől ami valaha rohamot okozott.


Kezelés hosszadalmas. Antidepresszáns készítményekkel illetve nyugtatókkal tünetmentesíthető.
A tartós javulás érdekében érdemes felkeresni egy pszichológust, pszichiátert.
Meg kell találni a kiváltó okot a rosszullétek eredetét azt a lelki dolgot ami először idézte benned ezt elő.
Közben nem szabad teljesen a gyógyszerekre hagyatkozni mert az tüneteket elfedi de nem oldja meg a kiváltó okot.
Sőt szerintem egyeltalán nem szabad maradandó károsodásokat okozhatnak.


Az agórafóbia:

Az agorafóbia eredetét tekintve szó szerint a nagy térségtől való irreális félelmet jelenti (agora=picatér). Ma kicsit tágabban használjuk a fogalmat, és olyan helyzetektől való félelmeket értünk alatta, ahonnan az elmenekülés nehéz (vagy problémás), vagy nincs kéznél az azonnali segítség a váratlan vagy az adott szituációban várható pánikroham vagy pánikszerű tünetek esetén. Az agorafóbiás félelmek tipikusan a következő jellegzetes helyzetekben jelentkeznek: egyedül elmenni otthonról; tömegben lenni (pl. moziban középen ülni) vagy sorban állni; hídon lenni; busszal, vonattal, autóval utazni. Ezekben a helyzetekben a körülmények (vagy az illemszabályok) meggátolják a beteget abban, hogy maga irányítsa az eseményeket, engedve szorongásainak (pl. elmeneküljön). Amennyiben azonban ezek a félelmek elsősorban bizonyos specifikus helyzetekre vonatkoznak csak, pl. félelem liftbe szállástól, vagy iskolai feleléstől, vagy bizonyos állatoktól stb., akkor nem agorafóbiáról, hanem egyéb fóbiákról (pl. klausztrofóbia, szociális fóbia, állatfóbia) beszélünk. fontos hangsúlyozni, hogy fóbiákról csak akkor beszélhetünk, ha a fóbia tárgyára vonatkozó félelmek irreálisak és olyan erősek, hogy az már beszűkíti a beteg életét (pl. nem mer, vagy csak nagyon erős szorongás árán tud csak közlekedni.) De ha pl. valaki retteg a skórpióktól, de ez nem befolyásolja mindennapi életét (mert nálunk nincsenek skorpiók), akkor ezt nem nevezhetjük igazán betegségnek. Az agorafóbia kezelése szakembert igényel, s elsősorban a kognitív-viselkedésterápiák tűnnek hatékonynak e betegség kezelésében.



A szociális Fóbia:


A fóbiák közt az egyik legelterjedtebb a szociális fóbia. Ennek lényege, hogy a személy erős szorongást érez bizonyos szociális helyzetekben, mint mások előtt szerepelni, mások figyelmének központjában lenni, mások előtt enni, stb. A szociális fóbiás attól fél ezekben a helyzetekben, hogy felsül, hogy elvörösödik, hogy remegni fog a keze, rosszul lesz, stb. A személyre specifikus szociális helyzetek akár pánikrohamot is provokálhatnak, ezért felszínesen ítélve könnyen pánikbetegségnek diagnosztizálják. A többi fóbia általában arról kapja a nevét, amire a félelmek vonatkoznak. Ezek a dolgok lehetnek állatok (pók, kígyó), helyzetek (bezártság, mélység), betegségek (fertőzéstől való félelem, rákfóbia, stb.). E fóbiákban is kialakulhat un. ingerhez kötött pánikroham.
A fóbiák akkor igényelnek kezelést, ha valóban korlátozzák a beteg életvitelét, céljait, munkáját, egyszóval a normális életet.